Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király és egy királyné s az ő három leányuk. (Hány tagú család voltak ők így együtt?) Szép volt mind a három leány, de különösen a legkisebb. Ez olyan szép volt, olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

Volt a király palotájához közel egy rengeteg erdő. Az erdőben nőtt három óriási tölgyfa és négy óriási fenyőfa is. (Mennyi óriási fa volt az erdőben?) A rengeteg erdő közepén egy öreg fának árnyékában állt egy kút. A kicsi királykisasszony, ha meleg idők jártak, mindennap kisétált az erdőbe, leült a kút mellé. Itt ült, üldögélt sokáig s ha elunta magát, elővette arany golyóját, azzal labdázott. Ez volt az ő legkedvesebb játéka.

Hanem egyszer mi történt?

Az történt, hogy a golyó nem esett a kicsi királykisasszony kezébe, hanem esett a földre, onnét pedig belegurult a kútba. Belegurult s abban a pillanatban el is tűnt. Hiába nézte, vizsgálta a kicsi királykisasszony: mély volt a kút, nem látott a fenekére, – volt golyó, nincs golyó! A közeli fákon csiripeltek a madarak, egy sárgarigó, két poszáta és három kicsi cinke. (Hány madár énekelt a fákon?) Hej, sírt a kicsi királykisasszony, nagy búnak eredt szegény feje. Egyszerre csak hallja, hogy valaki beszél hozzá:

– Mi bajod, királykisasszony, mért sírsz olyan keservesen?

Körülnézett, de nem látott eleven lelket. (Hány embert látott a királylány?) Az ám, nem ember szólt hozzá, hanem egy nagy csúnya béka a kútból.

– Hát te szóltál hozzám? – mondotta a királykisasszony csudálkozva. – Azért sírok, mert arany golyóm a kútba esett.

– Egyet se búsúlj, – mondotta a béka. – Visszaveszem én a te arany golyódat. De mit adsz nekem, ha felhozom a kút fenekéről? – kérdezte a béka kitárva mellső lábait. A békáknak két mellső és két hátsó lába van. (Hány lába van egy békának?)

– Amit csak kívánsz, édes békám. Ruháimat, gyöngyeimet, drágaköveimet mind neked adom. Aztán van még nékem egy aranykoronám, három rubint tiarám és három smaragd tiarám is. (Hány tiarája és koronája van összesen a királylánynak?)

Mondotta a béka:

– Nem kellenek nekem a te ruháid, gyöngyeid, drága köveid, még a tiarák sem, szép királykisasszony. Az arany koronád sem kell. Hanem ha megígéred, hogy jó barátom, játszótársam leszel; ha megígéred, hogy asztalkádnál melletted ülhetek, a te arany tányérkádból ehetem, a te poharacskádból ihatom, a te ágyacskádban hálhatok, felhozom neked az arany golyót. A királyi terítéken három kés, három villa, két kanál található. (Hány evőeszközzek esznek a királyok?)

– Mindent megígérek, – mondotta a kicsi királykisasszony, – csak hozd fel az én kedves arany golyómat!

De magában egyebet gondolt. Azt gondolta: “csak brekegj, béka, brekegj, itt maradsz te a kútban s bizony nem ülsz te az én asztalom mellé. No bezzeg!”

Több sem kellett a békának, csak a kicsi királykisasszony ígéretét hallja, hopp, leszállott a tó fenekére, egy szempillantás múlva újra felbukott a viz színére, hozta szájában az arany golyót, s szépen átnyújtotta a kicsi király kisasszonynak. Hej, örült a kicsi király kisasszony! Ugrált, táncolt örömében s futva indult hazafelé az ő kedves játékával. Útközben három őzikével és öt mókussal is találkozott. (Hány állatot látott hazafelé?)

– Várj csak, várj, – kiáltott a béka, – vígy magaddal, én nem tudok úgy szaladni, mint te! De hiszen brekeghetett, ahogy a torkán kifért, a királykisasszony rá sem hallgatott, futva futott haza, s úgy elfeledte a békát, mintha nem is lett volna. A béka pedig mit tehetett? Nagy búsan leszállott a tó fenekére.

Hát hiszen jó, jó, de mégsem úgy történt, mint a hogy a kicsi királykisasszony magában elgondolta. Másnap délben, mikor éppen ebédnél ültek mind, a király, a királyné, a királykisasszonyok s az udvarbéliek, hallják, hogy odakint a márvány garádicson pliccs, placcs, ugrál fölfelé valami, aztán egyszerre csak az ajtó mellé lepcsen, kopogtat s beszól:

– Nyisd ki az ajtót, kicsi királykisasszony!

Szalad a kicsi királykisasszony az ajtóhoz, nyitja, kikukkint a nyiláson, s hát a béka ül ott, az ajtó előtt. Hirtelen becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, de bezzeg nem ízlett az ebéd, sem a gyümölcsleves, sem a főzelék, sem a husi, sem a saláta, sem a desszert. (Hányféle ételt evett a királylány?) Csakúgy dobogott a szíve az ijedtségtől.

Látta ezt a király s kérdezte:

– Mi bajod, kis lányom? Mitől ijedtél meg? Talán bizony valami óriás áll az ajtó előtt, s el akar vinni téged?

– Nem, nem, – felelt a királykisasszony, – nem óriás, hanem egy csúnya béka, az áll az ajtó előtt.

– Mit akar tőled az a béka?

– Jaj, lelkem édes jó apám, mikor tegnap az erdőben játszottam, aranygolyóm a kútba esett. Keservesen sírtam, s ekkor egy béka felhozta a golyót a kút fenekéről. S merthogy nagyon kívánta, megígértem neki, hogy játszótársa leszek, de ki gondolta volna, hogy ez a csúnya béka ide jöjjön? S lám, most itt van, s be akar jőni hozzám.

E közben másodszor is kopogtatott a béka s bekiáltott:

– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, szép királykisasszony! Talán bizony elfeledted, mit ígértél tegnap nékem? Nyiss ajtót azonnal!

Mondta a király:

– Bizony, édes lányom, amit ígértél, meg is kell tartanod. Hát csak eredj, és nyiss ajtót.

Mit volt mit nem tenni, fölkelt az asztal mellől a kicsi királykisasszony, az ajtót kinyitotta, a béka meg, hopp, hopp, pliccs, placcs, végig ugrált a szobán, éppen a kicsi királykisasszony széke mellé.

– Végy föl magadhoz, szólt a királykisasszonynak.

A kicsi királykisasszony húzódozott, vonakodott, de a király rászólt haragosan:

– Vedd föl!

Fölvette hát a békát, az meg a székről egyenesen az asztalra ugrott s mondta:

– Na most told közelebb hozzám a tányért, hogy együtt együnk.

Odatolta kénytelen-kelletlen, de majd kirázta a hideg, úgy félt. A béka jóízűen falatozni kezdett, megevett egy tányér leveskét, két tányér főzeléket és egy tányérnyi édességet. (Hány tányérral evett a béka?) De bezzeg a kicsi királykisasszonynak elment az étvágya. Mikor aztán a béka jól lakott, azt mondta:

– Most már eleget ettem, fáradt vagyok, álmos vagyok, vígy a szobádba, fektess selyem ágyadba s feküdj le te is, aludjunk.

De most már “eltört a cserép”. Sírt a kicsi királykisasszony, sírásától zengett a palota. Hogy ő a mellé a hideg, utálatos béka mellé feküdjék! Inkább meghal!

– De így meg úgy! – förmedt rá a király – ha jól esett a segítsége, essék jól a fekvés is mellette. Indulj!

Tetszett, nem tetszett, meg kellett fogni a béka hideg testét, s vitte a szobájába. Az ám vitte, de a szobában ledobta egy sarokba s egyedül feküdt a puha selyem ágyba. A királylány ágyában rengeteg kispárna feküdt. Volt köztük hét pöttyös és kettő csíkos is. (Hány kispárnája volt a királylánynak?)

– Nem addig a’! – szólt a béka. – Fáradt vagyok, álmos vagyok, s éppen olyan jól akarok aludni, mint te. Végy föl az ágyadba, különben megmondom az édes apádnak.

A kicsi királykisasszony leszállott az ágyból nagy bosszúsan, felkapta a békát, s a falhoz dobta.

– Nesze, aludjál, csúnya, utálatos béka!

Hanem ebben a pillanatban mi történt?

Hej, nagy csuda történt. Hallgassatok csak ide. A csúnya békából királyfi lett, de olyan szép királyfi, hogy a királykisasszonynak szeme-szája elállt a csodálkozástól.

– Ki vagy te, mi vagy te? – kérdezte a királykisasszony, mikor egy kicsit magához tért a nagy csudálkozásból.

Most a királyfi szép sorjában elmondta, hogy őt egy vén boszorkány békává varázsolta, merthogy annak a boszorkánynak a leányát nem akarta feleségül venni. Egyedül csak a kicsi királykisasszony szabadíthatta ki a kútból, más nem, különben béka maradt volna teljes világ életében. Szegény királyfi már nagyon unta magát a kútban, mert tíz meg tíz esztendeje már a csodát várta. (Hány éve várta a visszaváltozását a királyfi?)

– Jössz-e velem az én országomba? – kérdezte a királyfi.

– Elmegyek én veled a világ végire is, felelt a kicsi királykisasszony.

Másnap reggel kinéznek az ablakon s hát egy aranyos hintó áll az ablak alatt; a hintó előtt nyolc hófehér és két barna paripa. (Mennyi lovat fogtak be a hintó elé?) A bakon pedig János ült, a királyfi hű szolgája.

Na, bezzeg most volt öröm! A királyfi meg a kicsi királykisasszony beültek a hintóba, János felült a bakra, közéjük csördített a paripáknak s vágtatott a hintó szélnél sebesebben, de még a gondolatnál is sebesebben. (Hányan ültek a hintón?)

Hosszú volt az út, három hegyen, három völgyön és két folyón keltek át útközben. (Összesen hány hegy és völgy volt útközben?) Egyszercsak begördült a hintó a palota udvarára. Ott a királyfi szép gyengén leemelte a kicsi királykisasszonyt, felvezette a palotába, aranyszékbe ültette, aztán papot hivattak, megesküdtek, s csaptak hét országra szóló lakodalmat. Vendégük volt a manók királya, a tündérek két fejedelme, a trollok három főnöke és az íjász kentaurok négy vezíre is. (Hány magasrangú vendég érkezett az esküvőre?)

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.